Egy színész lélek
"Csak a hangszert mutathatom meg, amelyen szerepeimet eljátszom
- a lelkemet. Az előadott érzések frissessége, közvetlensége az, amivel
a színész elsősorban tartozik a közönségnek. Az ábécéje tehát a színészetnek,
hogy a színdarab a színész szájából úgy hangozzék, mintha az először
érezné, amit mond és először ejtené ki. A szöveg átérzésének első benyomását
megőrizni megkopás nélkül - az a tehetség. Virághoz hasonlítottam egyszer
a szerep születését, melynek, ha műveltségből jókora melegágyat vetünk
a magja pedig a tehetség, megvan, kinyílása már önkéntelen."
Gondolat
Agárdy Gábor:
"1954-ben hatalmas színészekkel együtt részese lehettem
A tanítónő előadásnak. Bánki Zsuzsa, Dayka Margit mellett
a Káplánt játszottam. Az az előadás nagyon bennem élt. Amikor a színház
műsorra tűzte Bródy Sándor művét, úgy döntöttem, nem nézem meg. Biztosan
kiforgatják, másképpen csinálják - gondoltam. S amikor hallottam a próbaidőszakban,
hogy egy
orvosi műtőben játszódik az előadás, csak erősödött bennem az elhatározás:
engem ez nem érdekel. Hiszen A tanítónő színhelye egy falusi iskola...
Végül mégis legyőzött a kíváncsiság. Egy nagyon érdekes, nagyszerű megoldást
láttam a színpadon. Nem zavart az orvosi közeg, az, hogy kimaradtak
jelenetek, hogy egy iskolást nem láttam. Mégis a darabot betűről betüre
eljátszották. És persze legjobban Tóth Flórát vártam, Fazekas Andreát.
Bejött személyében egy tünemény a színpadra. Arról, hogy gyönyörü, nem
tehet, de olyan tiszta volt és nemesen egyszerű. Kiragyogott, az életét
adta hivatásához, mint az általa megszemélyesített Flóra. Két jelenet
ragadott meg különösen: ifj. Nagy visszautasítása és a Nagy szülők fogadása.
Andrea Bródyt játszott, mindent eljátszott, ami ebbe az előadásba és
szerepbe belefért. Egyes pillanatokban, megmozdulásaiban Domján Editre
emlékeztetett. Teljesen más karakter, de mindkettőjük szemében, hangjában
benne volt minden. Akkor mint közönség néztem Őt. Azóta együtt játszunk
Hunyady Sándor: Lovagias ügy című vígjátékában. Ott aranyos, üde kis
hülyét játszik, aki nem akarja elhinni, hogy már nagylány. Nagy ígéret,
de nem szabad elfeledkeznie arról, hogy ezt a szakmát élete végéig tanulnia
kell, ha fejlődni akar. 
De
Ő nem is fog erről megfeledkezni. Komolyan veszi a pályáját, megkűzd
szerepeivel, aminek meg is van az eredménye. A tehetséget nem lehet
tanítani. Az isteni szikra vagy bennünk van vagy nincs. Különben sem
szeretem a tanítani szót. A fiatalokat inkább rávezetni lehet, oda kell
rájuk figyelni. Nem az a fontos, mit játszik valaki, a hogyanon van
a hangsúly. Mellesleg hatvanszor vallottam Andreának szerelmet, de ezidáig
nem sok eredménnyel. Talán a korkülönbség zavarja?"
orvosi műtőben játszódik az előadás, csak erősödött bennem az elhatározás:
engem ez nem érdekel. Hiszen A tanítónő színhelye egy falusi iskola...
Végül mégis legyőzött a kíváncsiság. Egy nagyon érdekes, nagyszerű megoldást
láttam a színpadon. Nem zavart az orvosi közeg, az, hogy kimaradtak
jelenetek, hogy egy iskolást nem láttam. Mégis a darabot betűről betüre
eljátszották. És persze legjobban Tóth Flórát vártam, Fazekas Andreát.
Bejött személyében egy tünemény a színpadra. Arról, hogy gyönyörü, nem
tehet, de olyan tiszta volt és nemesen egyszerű. Kiragyogott, az életét
adta hivatásához, mint az általa megszemélyesített Flóra. Két jelenet
ragadott meg különösen: ifj. Nagy visszautasítása és a Nagy szülők fogadása.
Andrea Bródyt játszott, mindent eljátszott, ami ebbe az előadásba és
szerepbe belefért. Egyes pillanatokban, megmozdulásaiban Domján Editre
emlékeztetett. Teljesen más karakter, de mindkettőjük szemében, hangjában
benne volt minden. Akkor mint közönség néztem Őt. Azóta együtt játszunk
Hunyady Sándor: Lovagias ügy című vígjátékában. Ott aranyos, üde kis
hülyét játszik, aki nem akarja elhinni, hogy már nagylány. Nagy ígéret,
de nem szabad elfeledkeznie arról, hogy ezt a szakmát élete végéig tanulnia
kell, ha fejlődni akar. De
Ő nem is fog erről megfeledkezni. Komolyan veszi a pályáját, megkűzd
szerepeivel, aminek meg is van az eredménye. A tehetséget nem lehet
tanítani. Az isteni szikra vagy bennünk van vagy nincs. Különben sem
szeretem a tanítani szót. A fiatalokat inkább rávezetni lehet, oda kell
rájuk figyelni. Nem az a fontos, mit játszik valaki, a hogyanon van
a hangsúly. Mellesleg hatvanszor vallottam Andreának szerelmet, de ezidáig
nem sok eredménnyel. Talán a korkülönbség zavarja?"